Imbros szurdok, a legjobb napod Krétán
Kréta a végtelen kék partok, a magasló hegyek és nem utolsó sorban a szurdokvölgyek hazája. Legismertebb ezek közül a Samaria szurdok a maga 16 kilométeres hosszával és 1200 méteres szintkülönbségével. Lássuk be, nem mindenki született túrázónak és nem mindenki akar vagy tud 5-6 órányit gyalogolni a nem éppen kíméletes terepen. Szögezzük le mindezek mellett hogy a Samaria szurdok lélegzetelállítóan szép de könnyen nem adja feltétlenül magát. É az is igaz hogyazt vettem észre a magyar vendégek ha Krétára érkeznek nem elsősorban a túrázós programokat keresik, hiszen túrázni szép hazánkban is kínálkozik számos lehetőség, és nos ami nekünk nincs, itt van. Ez a tenger. Mindezek ellenére érthető módon sokan kedvet kapnak a sziget hatalmas hegyeit szemlélve közéjük merészkedni és zord szépségüket testközelből az ösvényeit róva megtapasztalni.
Érdemes eljátszani a gondolattal hogy keresünk egy kisebb, rövidebb de azért mégis egy csodaszép szurdokot. Melyik legyen az ?
A helyes válasz: az Imbros
Jó választás hiszen már maga az odavezető út is egyedülállóan szép. Hosszan kanyargó szerpentinen érkezünk Vrysses irányából, és hozzávetőlegesen egy órát emelkedünk a káprázatos ormok között hogy egyszer csak megpillantsunk az Askifou fennsík szemet gyönyörködtető zöldjét. Messzire nyúló szélesen megművelt földet látunk az ölelő hegyormok között, és a síkföld északi részén kiemelkedő magaslaton egy, a régmúlat idéző török kori erődöt szemlélhetünk. Ha egy pillanatra itt megállunk besziipanthatjuk a fűszeres levegőt, Kréta illatát. Innen már csak pár perc autóútra van az Imbros szurdok bejáratát jelző tábla. De legyünk figyelmesek, több lehetőség is lesz és minden tábla mögött, akad majd egy taverna is akinek érdekében áll hogy mi pont előtte elhaladva ( és betérve ) vágjunk neki a szurdoknak. Persze egy frissítő narancslé, vagy egy túraindító Freddo espresso, plusz egy kis helyi süti, nos jól jöhet. Szóval nem lebeszélésképpen említettem a tavernákat hanem inkább fordítva. Főleg hogy előbb utóbb rájöhessünk hogy kinél, és miként tudjuk megváltani a jegyünket a kalandra, azaz a völgybelépőt.
Elindulva az ösvényen eleinte szinte csak virágos réten sétálunk, majd olajfák és leanderek között továbbhaladva megérkezünk az első sziklás részekig. Addigra sok olyan növényre és virágra csodálkozhatunk rá amivel eleddig szinte biztos hogy nem találkoztunk, ilyen lesz a sárkányvirág amely hosszú lilás bordó tölcsérével furcsa ízlésű rovarokat vonz a beporzásra. Azt akarom mondani hogy nem ez a legszebb virág krétán, de mindenképpen érdekes. Apró rovarok, méhek zsonganak körülöttünk, és madárcsicsergéstől hangos a táj. Kecskékkel is találkozhatunk az ösvényen bandukolva, de hozzá kell tennem Krétán hol nem találkozunk velük ? – szóval ez ne legyen meglepetés.
A séta olyan jó három órásnak ígérkezik, és a táv felénél lesznek a legizgalmasabb részek ahol néhol egészen szűk, a télen lezúduló víz által vájt keskeny kanyonban kell lefelé haladnunk. Látványos örvénylő szikla formák között a mély kanyon alján kicsit elveszettnek érezhetjük magunkat. A kanyon peremén és falában kapaszkodó fák levelei között sokszor csak éppen be tud kukucskálni a napsugár. Teljes a kaland élmény.
És hogy a túránk méginkább meseszerűbb legyen erről egy kis menedékház gondoskodik. Félig-meddig egy sziklahasadékba épült kis pihenőhely a “ To Tseki To Manouso” – azaz Manouso kunyhója várja alkalmi vendégeit. Asztal, szőttessel leterített padok, régi tárgyak, képek, és az arra járók titkos üzenetei vesznek körül minket. Itt lehet elővenni az uzsonnás táskát, felfrissülni, megpihenni kicsit hogy pár kötelező szelfi után tovább induljunk. Innen már nincs messze a kijárat, de az egyik legszebb rész még hátravan, egy hatalmas szikla boltív amit szinte biztos hogy nem hagysz majd ki. Fogadjunk hogy átmész alatta és tuti megkérsz valakit hogy készítsen rólad itt ( is ) egy képet.
És nemsokára vége … Hamarosan kiérsz a buja kőrengetegből, és ha szervezett úttal jöttél akkor már vár a kisbusz hogy elvigyen Hora Sfakionba egy kis sétára és ebédelésre, vagy egy hűsítő csobbanásra. Ha nem szervezett úttal jöttél, biztos akad valaki aki segít benne hogy eljuss ebbe hangulatos dél krétai kikötővároskába, persze csak ha nem az autódért kell visszamenni az szurdok bejáratához. Ezt én innen nem tudhatom előre ugye.. Nos a lényeg Hora Sfakionba érdemes elmenned valamiféleképpen. Szédítő szerpentin visz oda ámulatba ejtő panorámával, már csak ezért is megérné. Hora Sfakionban pedig vár igazi forróság, és ezt ellensúlyozandó szőlőlugas alá rejtett hangulatos taverna sor közvetlenül a kristálytiszta vizű öböl körül, mindenféle tipikusan helyi ínycsiklandó finomsággal, mediterrán hangulattal és Sfakiai pitével ! Ki ne hagyd !
Ha felfrissültél ettél ittál álmodoztál eleget ebben az idilli miliőben ( idill – nem Lidl ! ) , akkor kis keresgéléssel még egy pici de annál szebb öblöcskét találsz a városka nyugati szélén. Remélem hoztál fürdőruhát magaddal?- jól tetted. Az aprókavicsos kis öböl kristálytiszta hullámai enyhülést adnak a dél krétai forróságban, és még egy kis színt is szedhetsz magadra hogy igazolhasd, tényleg nyaralni voltál. Azért vigyázz, a krétai nap könnyen megtréfál és csúnyán meg is lehet égni ha óvatlan vagy.