Santorini kalauz
Krétakalauz - az igazi nyár kék fehér!
Santorini a nyugalom szigete, ahol az Égei-tenger kékje és a hófehér falak kontrasztja megállítja az időt. A kaldera peremén sétálva, a mélység felett érezhető a természet ereje és a sziget sajátos, békés ritmusa.
A meredek sziklafalak rétegei egy ősi, víz alá merült világ titkait őrzik, amelynek emléke ma is ott kísért a hullámok alatt pihenő romok között. A vulkanikus hamu alatt megbújó múltbeli ragyogás és a tengerbe veszett civilizáció legendája különleges, méltóságteljes komolyságot kölcsönöz a tájnak. Ahogy a horizont összeér a vízzel, felsejlik egy egykori aranykor képe, melyet a természet ereje formált át örökre.
Városok - települések
Fira napjainkban Santorini fővárosa, egyúttal kulturális és kereskedelmi központja is a szigetcsoportnak.
A turizmus egyik kiemelt célpontja a szigeten, köszönhetően múzeumainak, templomainak, történelmi hátterének. Ugyanakkor a gasztronómia kedvelői és azok, akik az éjszakai életet keresik szintén megtalálják a számításukat Firán.
Az egész város a kaldera szélén nyújtózik hosszan a polgármesteri hivataltól a Nomikos konferencia központig. A látvány a sétányon haladva lélegzetelállító, és csakúgy a naplementék amelyeket innen csodálhatunk meg.
Külvárosa Firostefani települése északi irányból összeolvadt mára Firával, Nevének jelentése beszédes : „Fira koronája”
Szűk utacskák, és hagyományos építészet jellemzi a települést.
Kontohori szintén Fira külvárosa mintegy 15 perc sétára a főtértől, északi irányba Oia felé sétálva. A városkában nyaranta szabadtéri mozi üzemel.
Fira története, a 17 század közepén indul, mikor a földrengések által elpusztult Skarosról ide települtek a velencei nemesi családok és a katolikus közösség tagjai. Skaros után Santorini fővárosa Pyrgos lett, mert kitűnő védelme volt. Miután a török hódoltság ideje alatt majd az ezt következő szabadságharc okán megszűntek a török rajtaütések kalóztámadások, a védelmi szempontból gyengébb, de időközben jelentős településsé fejlődő Fira lett a 19 sz. elejétől az új főváros.
Gialos a régi kikötő és a szamarak:
A sziget turizmusának a fellendülésével egyidőben kezdték a szamarakat a turisták igényeinek szolgálatába állítani, lévén nem volt más lehetőség a kikötőkből a városokba Oia-ba és Fira-ba az árut valamint az ide érkezőket szállítani. Így fira régi kikötőjéből is csak a szamárháton való közlekedés volt az egyetlen kényelmesebbnek nevezhető megoldás ha 220 méter szintkülönbséget avagy a 600 lépcsőt le akarta győzni a kikötő és a fölötte magasodó főváros között. A kikötőben van egy elkerített rész ahol az állatok várakoznak, illetve itt szerszámozzák fel őket a munkához. Az állat gazdája egy vagy akár több szőnyeget is terít az állat hátára a nyereg alá, majd a nyerget az állat nyakánál és farkánál átkötött kötéllel, és a hasa alatt hevederrel rögzíti. Az állat szerszámait színes gyöngyökkel díszítik, illetve amulettel az állat homlokánál. A mai napig választhatjuk ezt a lehetőséget a felvonó helyett a Karavolades-nek nevezett lépcsősoron.
Megalochori
Megalohori az első település ahogy felkapaszkodunk a Athinios kikötőből.
Tradicionális falva Santorininek, ahogy szemügyre vehetjük a jellegzetes magas falú és belső udvarral rendelkező épületeket amelyek védelmet nyújtottak a tenger felől érkező fosztogatóktól.
Megalohori a Santorini borászat központja számos pincészettel, és többek között az innen származó Vinsanto híres borral.
Történelme összefűződik az egykor itt élt gazdag földbirtokos családokkal akik a sziget borászatát megalapozták.
Perissa
Perissa Santorini észek-keleti partvidékén található település több kilométernyi fekete homokos partszakasszal.
Északi irányból a Messa Vouno hegy zárja a látványt, melynek tengerre néző Észak-keleti oldalán található az ősi Thyra városa.
Persissa napjainkra összeolvadt Perivolos településével, és együtt alkotják Santorini legkedveltebb strandolásra alkalmas fekete homokos beach szakaszát.
Persissa főterén található a sziget egyik legnagyobb temploma a Timiou Stavrou, -Szent kereszt templom
Kamari
Kamari 1956-ban szinte a földdel vált egyenlővé a földrengés következtében, de lakói úgy döntöttek maradnak, és újjáépítik a városkát.
2002-ben a környéken Achilleusnak a mitikus hősnek a szentélyét találták meg az itt kutató régészek.
Oia
Oia lakói városukat csak így nevezik „Epano meria vagy Ano meria ” amely annyit tesz hogy „hely legfelül”, avagy hely a világ tetején.
A sziget legészakibb csúcsán mintegy 150 méter magasan a tengerszint felett káprázatos kilátással a naplementékre helyezkedik el a település. Építészete egyedülálló, egyrészt a vulkanikus tufába vájt barlanglakások, melyeket mára kiegészítettek és modernizáltak, a másik jellegzetes építészeti forma mely a velencei stílusjegyeket ötvözi a kikládikus építészettel, ezek a bizonyos kapitány házak, melyek a tehetős tengerészettel hajózással foglalkozó családokhoz tartoztak egykor.
Oia, egykori erődítménye a Kastelli of Agios Nikolaos azaz Szent Miklós vára alapítását 1480 körülre keltezhetjük, ekkor már említésre kerül egy korabeli dokumentumban. Napjaikban csak egy kis részét láthatjuk, mert a múlt századi nagy földrengés szinte teljesen elpusztította.
A mai városka hangulata a zegzugos sikátorai, a fantasztikus naplementék melyeket innen élhetünk át, a sziget talán legfestőibb helyévé teszik. Oia és híres temploma a Panagia Platsanis napjainkban az esküvők kedvelt színhelye.
Imerovigli
Ha Oia irányába sétálunk a kaldera mentén Firából, elhagyva Firostefanit, elérjük hamarosan Imeroviglit települését.
Elhelyezkedését tekintve kiemelt ponton, a kaldera egyik legmagasabb pontján található ahonnan szinte az egész tengeri látóhatárt szemmel lehetett tartani. E határozta meg szerepét a középkorban.
A hely neve a kalózok idejébe nyúlik vissza, a neve beszédes: Vigla latinul annyit tesz hogy „őrködik”, Imera pedig görögül – „napi” ( rendszeres ) tehát egyfajta éjjel-nappali őrhely volt a település, ahonnan a láthatárt kémlelve tudták figyelmeztetni a lakosokat a közeledő támadásokra a tenger irányából.
Mesa Gonia
Mesa Gonia Firától mintegy 6 km-re a Profitis Ilias hegy nyugati lábánál található.
A települést Mesa Gonia néven 1905 óta nevezik hivatalosan miután a sziget egyik legfontosabb borászati központjává vált. Régebbi neve Kato (alsó) Gonia és nevezik Episkopi Goniának is a híres Panagia Episkopi templom közelsége okán.
lakói az 1956-os földrengés után legtöbben Kamari-ban telepedtek le.
Mesaria
Messaria a sziget középső lankás részén található az elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó város.
A város a 17. század közepétől alakult ki, és egészen a 19 sz. végéig Santorini ipari központja volt.
A város valóban központi helyen van, mivel gyakorlatilag a sziget úthálózatának egyik központi csomópontja a település.
Monolithos
Monolithos település nevét a hatalmas szikláról kapta : „monolithos” – monolit, azaz kőtömb, melyen az Agios Ioannis kápolna található.
A település a repültér közvetlen szomszédságában található, és jelenleg a sziget egyetlen paradicsom konzervgyára itt üzemel.
Akrotiri
Akrotiri a középkorban egyike volt Santorini 5 erődített városának, melyet „La ponta”-nak neveztek. Az erődített város legmagasabb pontja a goulas azaz a torony vagy fellegvár volt.
Akrotirit a velencei időkben 1336 ban adományozta Nicolas Sanudo Naxos akkori hercege a Gozzadini családnak hűbérbirtokként. Az érdekesség a dologban hogy a család Bolognából és nem Velencéből származik.
A velenceiek ezekben az időkben folyamatos háborúságban voltak a Török portával, de mivel Akrotiri Bolognai családhoz tartozott birtokukat és a várost még sokáig megtarthatták a török megszállás ideje alatt is. Végül a város csak 1617-ben kerül Török kézre, holott a velencei uralom már 1566-ban megszűnt.
Az ottomán időszak végén épült Akrotiri világítótornya mely a város elhelyezkedése okán volt nagyon fontos hiszen pontosan Aleaxandria és Pireus közé esik a tengeri kereskedelmi útvonalon.
A tornyot egy Francia cég építette, és 23 tengeri mérföldről is látható volt. Ebben az időszakban még olajjal üzemelt. A második világháború idején a fényei kialudtak , 1945 kezdte újra működését. Immár 4 fős kezelőszemélyzettel megnövelt fényerővel 25 tengeri mérföldről is látható volt a 30 mp-enként felvillanó fény. 1988 óta elektromosan üzemel és teljesen automatizált
Pyrgos
Pyrgos Santorini legmagasabb pontjának Profitis ilias hegynek a tövében található ahonnan egészen Oia-ig el lehet látni.
Ez a település 1995-ben védettnek lett nyilvánítva. Tipikus erődített Kikládikus település. A hegytetőn megtalálhatóak a Kastelli az egykori vár romjai, mely egyike az öt hajdani erődítménynek a szigeten.
Egyes források szerint a 18 sz-ban egy a sziget közigazgatási központja volt Pyrgos.
Karterados
Az eredeti falu egy vízfolyás mély árkának falaiba épült. A lakóhelyeket mélyen a szakadék falaiba vájták barlangszerűen.
A települést először egy 17.sz-i okirat említi, majd a 19.sz-ban ez a település rohamos fejlődésnek indul és az egyike lesz a legszebb „hajós-kapitány” településeknek a szigeten.
A település neve sokatmondó : “karteri” azt jelenti hogy várakozó pont, vagy csapda.
Emporio
Emporio a Fira után a második legnagyobb település a szigeten, a Profitis Ilias hegy déli lejtőinél.
Egyike az öt eredetileg erőditett településeknek. Jellegzetes volt a házak elrendezkedése mert a lakói a házaikat szorosan egymás mellé építették hogy védhetőbbé tegyék ezáltal a települést. Emborio az egyik legfontosabb kereskedelmi központja volt a szigetnek, innen eredhet a neve is Emporio=kereskedelem.
A város védelmi központja a goulas azaz a torony volt, mely akár a többi ilyen erődített településen a velencei időkben épült, ez esetben az 15.sz-ban. Az elbeszélések szerint szerzetesek építették, akik az Agios Ioannis tu Thelogou kolostorból érkeztek Patmos szigetéről, bár valószínűleg ez nem teljesen így volt, a szerzetesek inkább már csak megépülte után vették használatba.
A torony építtetője a Dargenta család lehetett akik legelső urai voltak a városnak. A falakon belül találató egy kis kápolna a Patmosz apátságát alapító mártírnak szent Christodoulosnak ajánlva. Innen rejtett folyosó vezetett a külsőbb védelmi volnalakhoz a várba.
A város hajdani bejáratához közel van egy különös kápolna az Agios Nikolaos Marmaritis ( márványos Szent miklós ). Ez eredetileg Vasilea anyaistennő dór szentélye volt, mely az időszámításunk előtti 3.ik századból származott. Ez a szentély később családi sírboltként szolgált, és csak ezután lett keresztény templommá alakítva.
A kápolna a nevét onnan kapta hogy az eredeti szentély márványtömbökből épült melyet három monolit oszlop tartott.
Végtelenbe vesző történelem
A sziget több évezredes történelme.
A települések legkorábbi nyomai Santorinin (Thérán) az i.e. 3. évezred közepére tehetőek. Ennek bizonyítékait az akrotiri ásatások mutatják be: egy virágzó, városias települést, amely a minószi kultúra erős hatása alatt állt. A pusztulást hozó vulkánkitörés – amely egyes elméletek szerint a krétai palotagazdaságok hanyatlásához is hozzájárult – a legújabb radiokarbonos vizsgálatok szerint i.e. 1613 körül történt (a hagyományos régészeti datálás i.e. 1500–1550 közé teszi). Ezt követően a sziget hosszú ideig lakatlan maradt, az emberi jelenlét csak az i.e. 13. század után kezdett visszatérni.
A vaskor hajnalán a föníciaiak alapítottak itt kereskedelmi állomást, akik a szigetet Kallistének (a Legszebbnek) nevezték.
Az i.e. 9. században érkeztek a dórok, akik a délkeleti Mesa Vouno hegyen megalapították az ősi Théra városát. A várost vezérükről, Theraszról nevezték el. A sziget ekkor vált ismét a Kelet és Nyugat közötti hajózási útvonalak kulcsfontosságú állomásává.
Bizánc korai időszakában Théra stratégiai szerepe csekély volt. A kereszténység a 4. században jelent meg; egyik legfontosabb emléke a Panagia Episkopi templom, amelyet a 11. század végén I. Alexiosz Komnénosz császár alapított.
Miután a negyedik keresztes hadjárat (1204) során a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, a sziget latin fennhatóság alá került. Marco Sanudo, Naxosz hercege, a szigetet hűbérbirtokként a Barozzi családnak adta. Ők építették ki a skarosi erődöt, amely a sziget központja lett. Ebben a korban kapta a sziget a Santorini nevet (Szent Iréne után).
A 15. századtól az oszmán kalóztámadások állandósultak. 1566-ban a sziget végleg oszmán kézre került (Hajreddin Barbarossa hódítása révén), bár bizonyos autonómiát élvezett.
A görög szabadságharc 1821-es kitörésekor Santorini jelentős flottával csatlakozott; május 5-én Evangelosz Matzarakisz kapitány vonta fel a szabadság zászlaját.
Görögország függetlenségét az 1832-es konstantinápolyi szerződés ratifikálta, Santorini pedig az újonnan alakult Görög Királyság része lett.
A 20. század elejéig virágzott a tengeri kereskedelem (bor, paradicsom és habkő exportja), ám a gőzhajózás és az ipari átalakulás visszavetette a vitorlás flottát.
A második világháború alatt a szigetet olasz, majd német csapatok szállták meg. Az ellenállás hőseinek emléktáblái ma is láthatóak Pyrgosban és Karteradosban.
Az 1956-os pusztító földrengés (melyet nem kísért vulkánkitörés, de cunami követte) a sziget épületeinek 85%-át romba döntötte, ami tömeges elvándorláshoz vezetett.
A kilábalást az 1970-es években induló turizmus hozta meg, amely mára a világ egyik legexkluzívabb úticéljává tette Santorinit.
Legszebb partok
A leglátványosabb partok:
„Színes” partok:
- Red Beach (Vörös strand): Ez a sziget legikonikusabb partja, amelyet hatalmas vörös vulkáni sziklák ölelnek körbe. A víz kristálytiszta, ideális sznorkelezéshez, de érdemes tudni, hogy a partra vezető út meredek és sziklás.
- Vlychada Beach: Ha egyedülálló látványra vágysz, ez a „holdbéli” táj a legjobb választás. A szél által formált különleges alakzatú fehér falak és a sötét homok kombinációja lenyűgöző.
Kiépített fekete homokos strandok:
- Perissa és Perivolos: Ez a két strand egyetlen hosszú, több kilométeres fekete homokos szakaszt alkot. Perissa népszerűbb és élettel telibb, míg Perivolos kicsit elegánsabb, trendi beach bárokkal és DJ-kkel várja a látogatókat.
- Kamari Beach: Egy jól felszerelt, családbarát strand széles sétánnyal, ahol rengeteg étterem, kávézó és búvárközpont található. A part fekete kavicsos és homokos, vize pedig gyorsan mélyül.
Különleges élmények:
- Ammoudi Bay: Bár technikailag nem homokos strand, Oia alatt található ez a festői öböl, ahol a sziklákról lehet a mélykék vízbe ugrani. A part mentén kiváló haléttermek sorakoznak.
- Monolithos Beach: A sziget keleti oldalán található, és sekély vize miatt ez a legjobb választás kisgyermekes családok számára. Itt játszótér és sportpályák is találhatók.
Érdemes figyelembe venni:
A fekete homok a nyári napon nagyon felforrósodhat, ezért mindenképpen vigyél magaddal papucsot vagy strandcipőt!
Vlyhada beac
Vlyhada egyedi különleges atmoszféráját az itt található szinte fehér sziklaképződményeknek köszönheti.
Itt nem találsz hangpos beach bárokat, vagy vizisport centrumot, itt a nyugalom a jellemző. Napágyak találhatóak viszont amelyeket ki lehet bérelni.
Az öböl végén egy régi gyárépület maradványai nyújtanak egészen különleges fotótémát.
A Vörös part egyértelműen a sziget legkülönlegesebb partszakasza egyben talán a leghíresebb is. Könnyen kitalálható miért kapta a vörös part nevet.
A vulkanikus vörös láva kövek, és kavicsok, a vöröses part menti homok kristálytiszta vízzel övezve , egészen egyedi csodás látványt és atmoszférát teremt.nem sok ehhez foghatót találhatunk.
Mindezek mellett a partszakasz igen keskeny. Legfőképpen július- augusztusban lesz rendkívül zsúfolt.
Megközelítéséhez fel kell készülni egy kis túrázáshoz-mászáshoz, hacsak nem a víz felől érkezünk, ami nem lehetetlen mert fél óránként érkezik ide vízitaxi Rahidi felől. Enek a költsége 5 euro.
Snorkelezni, búvárkodni ideális az öböl és a környéke.
Monolithos beach
Hosszú és széles partszakasz elég közel a repülőtérhez.
Igazi családi part napágyakkal ernyőkkel , néhány tavernával és étteremmel ahol jellemzően tengeri ételeket kóstolhatuk.
Monolithos strandjának a homokja talán a legjobb az egész szigeten.
Autóval, tömegközlekedéssel egyaránt könnyen elérhető a kedvelt partszakasz.
Kamari beach
„Black beach 2” azaz a másik fekete part, mely legalább oly ismert mint az egyes számú, Perissa.
Szintén kiépített és rendezett számos lehetőséggel, beach bárok tavernák, éttermek kávézók várják vendégeiket.
Mindezek mellett talán ez apartszakasz melyet legkönnyebben megközelíthetünk, akár tömegközlekedéssel is.
Koulombos beach
Ez a tiszta vizű parszakasz egyike a sziget leghosszabb ugyanakkor legcsendesebb part menti fövenyeinek.
A nudizmus hívei emiatt itt megtalálják ehhez a kedvteléshez szükséges privát szférát.
A partszakasz egyes részein találhatunk kisebb bárokat és kávézókat, de nem garantált hogy nyitva is lesznek.
Katharos beach
Keskeny öböl fehér és fekete aprókavicsos fövennyel, amely felé fehér sziklaalakzatok tornyosulnak ezzel kölcsönözve vad szépséget ennek a partszakasznak.
A nyugalmat keresők számára jó hír hogy nincs a közelben lakott település. Oia 30 percre van ha gyalogosan szeretnénk ide jönni.
A partszakasz nem mindig alkalmas hosszas időzésre a gyakori erős szél miatt.
Perissa / Perivolos beach
Perissa és Perivolos gyakorlatilag egy és ugyanaz a tengerparti szakasz. Kétségtelenül a leghosszabb és a legjobban rendezett fürdőhelye a szigetnek.
Kristálytiszta víz és fekete kavicsos part, napernyők-napozóágyak, kanapék, zene , és különleges atmoszféra várja itt a látogatókat.
Perivolos az a hely ahol a volág legjobb Dj lépnek fel, belefeledkezhetsz a strandröplabdázásba, és igazán kitűnő koktélokat ihatsz.
Vízi Sportokban is széles a választék, jetski, banán, és az összes hasonló eszköz megtalálható.
Ne lepődj meg ha a turistákon kívül a helyiek, és nagyon sokszor hírességek is feltőnnek időnként a parton.
A fekete homok aprókavics igen különleges látvány, ugyanakkor rettentő forró tud lenni , mindenképpen legyen nálunk megfelelő lábbeli.
Amoudi beach
A „titkos” part: az apró öböl Oia alatt, amely nem is igazán „beach” inkább egy kis öböl monumentális szikla alakzatokkal övezve.
Vitán felül a legeslegtisztább víz itt csillog, talán még életedben nem láttál ilyet. Csodálatos ebben a vízben megmártózni, itt úszni.
Mindezek mellett még főszezonban is kevesen vannak itt hiszen a lejutás emberpróbáló a hosszú lépcsősoron mely vezet ide Oia-ból le az öböl partjáig a piciny kikötőig.
Ha a gyaloglástól az úszástól megéheztél a helyi tavernában kipróbálhatod a legautentikusabb gasztronómiai kalandot amit a szigeten találhatsz.
Szantorini borai
A napfény íze.
Santorini szigetének szőlőfajtái közül a leghíresebb a méltán világhírű Assyrtiko, amely a vidék legnemesebb őshonos fehérszőlője. Ez a fajta képes arra a bravúrra, hogy a forró éghajlat ellenére is megőrizze magas savtartalmát és ásványos karakterét. Mellette jelentős szerepet töltenek be az Athiri és az Aidani fehérszőlők, melyek lágyabb aromáikkal teszik teljessé a házasításokat. A vörösborok kedvelői számára a mélyvörös, tanninokban gazdag Mavrotragano és a fűszeres Mandilaria fajták képviselik a sziget vulkanikus erejét.
Jelenleg nagyjából 1200 hektárnyi terület áll művelés alatt, ám a gazdáknak folyamatosan meg kell küzdeniük a terjeszkedő turisztikai iparral. Az ingatlanfejlesztések és a mezőgazdaság közötti érdekellentét állandó, hiszen a szállodaépítésre alkalmas parcellák és a történelmi szőlőültetvények ugyanazért az értékes földterületért versengenek.
A sziget ősi szőlőtőkéi élő bizonyítékai a természet erejének: a speciális vulkanikus talaj (aspa) és az őshonos fajták szimbiózisa miatt a tőkék teljesen ellenállóak a filoxérának. Mivel a kártevő nem bírja a sziget homokos-hamus talaját, itt nem volt szükség amerikai alanyokra való oltásra, így Európa legöregebb, akár 200-400 éves tőkéit is itt találjuk.
Az időjárási viszontagságok, különösen az erős égei-tengeri szelek és a perzselő nap – miatt a helyiek egy egyedülálló, úgynevezett „fészkes” vagy kosárfonásos (kouloura) művelési módot alakítottak ki. A tőke indáit a földön, önmaga köré csavarva alacsony kosarakat fonnak, amelyek belsejében, a levelek védelmében fejlődnek a fürtök. Ez a módszer megóvja a szemeket a szél hordta homoktól és a túlzott napsugárzástól, miközben éjszaka összegyűjti a tenger felől érkező párát.
A Vinsanto a terítéken:
Gasztronómiai párosítások:
Bár sokan csak önmagában, desszertként fogyasztják, a Vinsanto sokkal sokoldalúbb ital. Mivel a magas cukortartalmat (akár 200-300 g/l) rendkívül magas savtartalom ellensúlyozza, nem válik „lekvárossá”, így jól bírja a kontrasztokat.
A klasszikus páros: Kéksajtok
- A bor édessége és a sajtok (Roquefort, Stilton vagy a helyi Kopanisti) sós, csípős karaktere tökéletes egyensúlyt alkot.
Sötét csokoládé és aszalt gyümölcsök
- A 70% feletti kakaótartalmú étcsokoládé kesernyéssége kiemeli a borban lévő mazsolás és pörkölt kávés jegyeket.
Libamáj (Foie Gras)
- A francia Sauternes borokhoz hasonlóan a Vinsanto is remek kísérője a zsíros, krémes májnak, mivel a savai „átvágják” a telítettséget.
Hagyományos görög édességek
- A baklava vagy a diós sütemények természetes szövetségesei, de egy egyszerű, mézzel csorgatott görög joghurt mellett is fejedelmi.
A Vinsanto nem csupán egy desszertbor, hanem Santorini több évezredes borászati hagyományának kvintesszenciája. Ahhoz, hogy egy bor viselhesse ezt a nevet, szigorú előírásoknak kell megfelelnie: legalább 50%-ban Assyrtiko-ból kell állnia, kiegészítve Athiri és Aidani fajtákkal.
A készítés során tilos bármilyen adalékanyag vagy cukor hozzáadása; az édességet kizárólag a természet adja. A leszüretelt szőlőt legalább 10-14 napig a tűző napon aszalják (töppedik), amitől a cukortartalom és a savak hihetetlenül koncentrálttá válnak. A préselés és lassú erjesztés után a bor minimum két évet tölt tölgyfahordóban, de a legnemesebb tételeket évtizedekig érlelik.
A Vinsanto összetéveszthetetlen mély borostyán színéről, telt, aszalt gyümölcsös (mazsola, füge, barack) és fűszeres ízvilágáról, amelyet a vulkanikus talaj sós-ásványos lecsengése ellensúlyoz. Bár klasszikus desszertbor, magas savtartalma miatt kiváló kísérője a karakteres sajtoknak (pl. rokfort) vagy akár a sötét étcsokoládénak is.
Névhasználat és eredetvédelem:
Bár hasonló eljárással készül az olaszországi „Vino Santo” is, a Vinsanto név eredete szorosan kötődik a szigethez. A középkorban, a velencei uralom idején a sziget exportra szánt boros hordóit „SANTO” felirattal látták el, jelezve a származási helyet (Santo Erini). A kereskedők így a „vin-santo” (szent-bor vagy santorini bor) elnevezéssel azonosították az árut.
Az Európai Unió 2002-ben pontot tett a névviták végére: jogszabályban rögzítették, hogy a Vinsanto elnevezést kizárólag Santorini borászai használhatják. Az olasz termelőknek megmaradt a „Vino Santo” megnevezés, elismerve ezzel a készítési technológia hasonlóságát, de tiszteletben tartva Santorini történelmi elsőbbségét.
Bakancslistás borászatok
Estate Argyros (Episkopi Gonias):
- A sziget egyik legrégebbi és legtekintélyesebb családi birtoka.
- Híresek a rendkívül hosszú ideig (akár 20 évig) hordóban érlelt Vinsanto tételeikről.
- A kóstolóterem modern, tágas és elegáns, ahol professzionális sommelier-k mutatják be a dűlőszelektált Assyrtiko borokat.
Santo Wines (Pyrgos):
- Ez a sziget borászati szövetkezete, amely több száz kistermelő szőlőjét dolgozza fel.
- A kaldera peremén elhelyezkedő hatalmas terasza miatt innen nyílik a legnépszerűbb kilátás a naplementére.
- Kiváló választás, ha egy helyen szeretnénk megismerni a sziget teljes borpalettáját, a pezsgőktől a desszertborokig.
Venetsanos Winery (Megalochori):
- Az első ipari borászat volt a szigeten, amelynek különleges, sziklába vájt szintjei a gravitációt használták a borkészítéshez (a must magától folyt lejjebb a következő feldolgozási fázishoz).
- Építészeti szempontból lenyűgöző, történelmi hangulatú helyszín.
- Kisebb, intimebb teraszáról közvetlen rálátás nyílik az Athinios kikötőre.
Domaine Sigalas (Oia):
- A sziget északi részén, a festői Oia falu közelében található, síkabb területen.
- Paris Sigalas borász úttörő volt az őshonos fajták (különösen a Mavrotragano vörösbor) megmentésében.
- A borászat kertje és étterme híres a magas szintű gasztronómiai párosításairól, ahol helyi alapanyagokból készült fogások mellé kínálják a borokat.
Gavalas Winery (Megalochori):
- Egyike a kevés olyan borászatnak, amely még mindig használja a hagyományos kőmedencéket a szőlőtaposáshoz (bemutató jelleggel).
- Családias, autentikus hangulat jellemzi, ahol olyan ritka fajtákat is megkóstolhatunk, mint a Katsano vagy a Voudomato.
- A pincelátogatás során bepillantást nyerhetünk a régi „canava” (vulkáni kőbe vájt pince) világába.
Hatzidakis Winery (Pyrgos):
- A biogazdálkodás és a minimális beavatkozás hívei, boraikat a természetesség jellemzi.
- A kóstolóterem egy valódi, mélyen a föld alá nyúló vulkáni barlangban található, ami különleges akusztikát és állandó hűvöset biztosít.
- A merészebb, karakteresebb, „vadabb” ízvilágot kedvelő borbarátoknak ajánlott.